Nem hagyhatod szó nélkül
Viszonyunk a vaginához meghatározza a szóhasználatot. Miért nincs igazából jó szavunk a vaginára? Szakértőnk nem kevesebbet állít, minthogy a szóhasználatot erősen meghatározza viszonyunk a nemi szervünkhöz!
Hogy mi is ennek az oka? Összetett, de menjünk sorjában!
A gyerekek már egészen kicsi korukban két-három évesen sokat foglalkoznak, játszanak a nemi szervükkel. Főleg a kisfiúk! Előszeretettel fogdossák, kezük szívesen matat a nadrágban, amint lekerült róluk a pelenka. Természetes módon tartják a testük részének, mint a kezeiket vagy az ujjaikat, hiszen ha odanéznek, akkor látják, hogy ott lenn mijük van. Az érintéséhez azonnal kellemes érzés társul, és ezt könnyen megjegyzik. Ráadásul a környezet is általában biztatóan reagál rá.
Ezzel szemben a kislányok nemi szerve rejtett. Hiába nézegetik a testüket, nem látnak semmit, csak éreznek. Nekik tapintaniuk kell ahhoz, hogy információjuk legyen a testük ezen részéről. Viszont ha a kezük a lábuk közé téved, akkor a környezet merőben másképpen reagál rá, mint a fiúknál. “Pfuj! Vedd onnan a kezed! Nem szabad!” Sokszor megerősítésként – ha a pfuj nem lett volna elég erős tiltás – még a kezükre is csapnak. Egy kalap alá esik majd minden altesti történés. A pisilés, a kakilás, a vagina érintése és később még mindez tetőzik a menzesszel. Egyszerre lesz minden “pfuj” és esik tiltás alá.
Az már szinte természetes, hogy kamaszkorban a fiúk a maguk természetes módján kezdenek el maszturbálni, s ennek a gyökerei már óvodás korban kezdődnek, és akkor is kéjhez kötődnek, csak magömlés nélkül. A biológiai érés, a pollúció (az első éjszakai magömlés) után már csak színesedik a helyzet a magömlés okozta kéjérzettel, és a fiúk 90-95 %-a magától értetődő módon önkielégít. Majd az első közösülés csak kicsit lesz más érzés nekik, a felelősségérzet is a lányokra hárul. A kéjérzet a magömléssel együtt biztosított. Legfeljebb a saját merevedésük stabilitása, és a méreteik miatt aggódnak.
Mivel a vagina még mindig tabunak számít a közbeszédben, a lányok keveset tudnak a testükről, ami sajnos kiszolgáltatottá teszi őket, amikor intim higiéniáról és különféle genitális betegségekről van szó. Noha a 21. században egyre nyíltabban beszélünk a vagináról, még mindig van hová fejlődnie a társadalomnak ezen a téren.
A nők nem szokták elnevezni a nemi szervüket. És ugye alapszavunk is alig van rá. A vagina szó a köznyelvben nem használatos. A vulva szót a keleti kultúrát értők használják. Legfeljebb a hüvely vagy csikló elnevezések ismertek és elfogadottak, s ezt ki merik ejteni az orvosnál. Éppen ezért sem meglepő, hogy a köznyelvi meghatározása is várat magára.
Szakértői tipp:
Mikor beszélünk majd igazán nyíltan?
Ahhoz, hogy a nők nyíltan tudjanak beszélni a vaginájukról, fel kellene oldani a belső, kisgyermek korból hozott gátlásaikat. Elfogadónak kell lenniük a saját nemükkel és testükkel kapcsolatban.