Amikor bezárul a kapu: a vaginizmus

Vaginizmus – sokan a szégyen miatt nem merik elmondani, milyen problémájuk is van, ehelyett magukba fordulnak, bízva a gyógyulásban, miközben a helyzet csak súlyosbodik. Pedig van rá megoldás, csak merni kell beszélni róla!

„Csodálatos gyerekkorom volt. Soha nem ért semmilyen trauma. Mégis, 25 éves koromig képtelen voltam bárkivel a szexre. Elég volt rágondolni és már görcsbe rándultak az izmaim, lehetetlenné téve bármilyen behatolást. Minél több idő telt el, annál jobban kétségbeestem, tampont sem tudtam használni. Évek teltek el, mire elmondtam a problémámat egy nőgyógyásznak. Tőle tudtam meg, hogy a jelenség egyáltalán nem egyedi, a neve: vaginizmus”.

A most 33 éves Dora ma már boldog párkapcsolatban él és a szexet is élvezi. Ehhez azonban hosszú évek kemény munkájára volt szükség nőgyógyász és pszichológus segítségével.

Megsérül a lélek

Ez nem véletlen, hiszen a vaginizmus a legtöbb esetben pszichológiai okokra vezethető vissza. Súlyosabb esetekben szexuális erőszak, vagy rossz élmények is állhatnak a háttérben, de a betegek többsége gyermekkori gátlások, szigorú neveltetés, elfojtott homoszexualitás, esetleg önbizalomhiány miatt képtelen a szexre. Az sem ritka, hogy az első szexuális élmény okozta fájdalom miatt alakul ki a tünet.

A betegség lényege, hogy a hüvely külső egyharmadának izmai akaratlanul összehúzódnak, ehhez sokszor már az is elég, ha valaki a szexre gondol.

Természetesen az sem kizárt, hogy valamilyen biológiai ok áll a háttérben, például műtéti beavatkozás, hüvelygyulladás, akár tumor.

Magukba zárkóznak

A vaginizmus elég hamar ki szokott derülni, hiszen a legtöbb nő már tizenéves korában használ tampont és átesik első szexuális élményén is. Sokan azonban – mint például Dóra – csak évekkel később mernek orvoshoz fordulni, mert szégyellik a tüneteket. Inkább magukba fordulnak, abbahagyják a párkeresést és magukat okolják a történtekért, esetleg azt várják, hogy majd magától elmúlik.

Ez azonban nagy hiba, hiszen – mint azt már említettük - a hüvelygörcs teljesen akaratlan, a legtöbbször pedig nem múlik el magától, sőt a folyamatos rossz élmények miatt csak egyre súlyosabb lesz.

Mindig gyógyítható

De mégis, akkor mit lehet tenni? Először is, meg kell vizsgálni, nem szervi probléma áll-e a háttérben. Ha ezt kizárja a nőgyógyász, akkor el lehet kezdeni a kezelést, ami sajnos hosszú idő, de jó hír, hogy szinte minden esetben sikeres. Az első lépésben a nőgyógyász különféle otthon végezhető gyakorlatokat fog neked adni, hogy te magad gyere rá, a behatolás egyáltalán nem lehetetlen. Emellett fel kell majd keresned egy pszichológust is, aki segíthet abban, hogy elfogadd magad és a nőiességedet és rávezessen arra, hogy a vagina nem egy bűnös dolog, hanem szeretni való és csodálatos testrész. A szex pedig az élet ajándéka, ami rengeteg örömet szerezhet neked, ha te is úgy akarod.